Amikor férjem csendesen kijelentette, hogy 11 évi házasság után elválik és elköltözik, azonnal a gyerekekre gondoltam.... A fiam 5, a lányom 4 éves volt.
Hogyan maradunk "egy család"?
Egyedülálló anyaként képes leszek-e megtartani az otthonunkat, megmutatni nekik azokat az értékeket, amelyekre szükségük lesz az életben?
Annyit tudtam csupán, hogy mindezt meg kell próbálnom.
Két évvel a válás után, anyák napján besétáltunk a templomba. Az oltár két oldalán talicskákban gyönyörű cserepes virágok illatoztak. A mise alatt lelkészünk azt mondta, szerinte az anyaság az egyik legkeményebb munka az életben, ezért minden anya elismerést és jutalmat érdemel. Arra kérte a gyerekeket, mindenki válasszon egy szép virágot, és szeretete,megbecsülése jeléül ajándékozza az édesanyjának.
A gyerekek komolyan vették a feladatot, az összes növényt szemügyre vették.
Már minden gyerek visszaért a helyére, és megajándékozta az édesanyját,de az én két csemetém még mindig válogatott.
Végül kiválasztottak egy növényt az egyik taliga mélyéből, és boldogan hozták.
Fotó: Horváth Petra, Pink Petra Photography
Széles mosoly ült az arcukon, miközben büszkén végigmentek a folyosón, és átadták azt a virágot, amelyet anyák napjára, megbecsülésük és szeretetük jeleként kiválasztottak számomra.
Megdöbbenve bámultam a felém nyújtott mocskos, sérült kóróra.
A hosszas válogatás és tanakodás után sikerült a legkisebb, legbetegebb növényt kiválasztaniuk, még csak egy bimbó sem volt rajta!
Megelégedett arcukra nézve láttam, mennyire büszkék a döntésükre, ezért mosolyogva fogadtam el az ajándékot... Később azonban meg kellett kérdeznem, hogy a sok szépséges növény közül miért éppen ezt akarták nekem adni.
- Mami, ez nézett úgy ki, mintha szüksége lenne rád - válaszolta a fiam meggyőződéssel.
Mindkettőjüket magamhoz öleltem, és büszke voltam, hogy ezt a növényt választották.
Hozzászólások