Az állapotos nők nagy többsége terhesség alatt hányingert és hányást tapasztal. A terhesség során jelentkező tünet tipikusan nem okoz súlyos panaszokat. Ha azonban nem múlik el a hányinger és a hányás, a terhes nő valószínűleg a reggeli rosszullét egy sokkal súlyosabb típusától szenved. Ez a terhességi panasz rendkívül kellemetlen lehet, és ha nem kezelik, súlyos egészségi problémákat okozhat mind a nőben, mind a csecsemőben.
Tények és tévhitek
A terhességi hányást, részben pszichoanalitikus spekulációk miatt, részben a nőkkel szembeni előítéletek miatt, sokáig a terhességgel szembeni tudattalan pszichés ellenállásnak tekintették. Sok – a reprodukciós funkciókkal kapcsolatos – női egészségügyi problémának sorsa ez, gondolhatunk itt a testi betegség rangját csak nemrég elnyert premenstruális szindrómára, amely a menstruációt megelőző hormonszint csökkenésből fakadó szorongásos-depresszív panaszokat jelenti.
Nemrég még orvosi szakkönyvek is ezt az álláspontot képviselték, és tanulmányok igyekeztek kimutatni, hogy a terhességi hányingertől/hányástól szenvedő nőknek negatívabb az anyasághoz való viszonyuk, tudattalan okokból nem kívánt a terhesség, stb. Mára úgy tűnik, hogy a terhességi hányás megjelenése a humán choriongonadotrop (HCG) hormon magas szintjével esik egybe, de szerepet játszhat ebben az ugyanekkor megfigyelhető magas ösztrogén és pajzsmirigyhormon szint is, melyek szintén okozhatnak émelygést/hányást. Egyes kutatók nem is egyszerűen a magas hormonszinttel, hanem a hormonok által beindított idegi mechanizmusokkal magyarázzák a jelenséget. E finom különbségtételt az indokolja, hogy nincs mindig egyértelmű hormonszint különbség a "terhességi betegségben" szenvedők és a tünetmentes terhesek közt.
A HCG hormon a megtermékenyített pete beágyazódását követő két napon belül kezd el termelődni, legmagasabb szintjét a terhesség 8-10 hetében éri el. Döntő szerepet játszik a terhesség megtartásában.
Ha tehát a HCG okozza közvetve vagy közvetlenül a hányingert/hányást, első megközelítésben azt mondhatnánk, hogy sajnos az emberi szervezet már csak így lett "kitalálva", örüljön akinek nincs hányingere, és viselje el az, akinek van.
Mi okozza a betegséget?
A terhességi vészes hányás kiváltó oka sajnos rejtély marad. Régebben azt gondolták, hogy a betegség a pszichés állapot miatt alakul ki, miszerint a nő mentálisan nem fogadja el a terhességét. Bebizonyosodott azonban, hogy nem ez a valódi ok. A lehetséges kiváltó tényezők a következők:
a terhességi hormonok (HCG és ösztrogén) magas szintje,
vitaminhiány vagy helytelen táplálkozás,
a pajzsmirigy túlműködése,
reflux betegség,
HelicobacterPylori fertőzés (gyomorfekélyt okozó betegség).
Kinél alakulhat ki a betegség?
Annak ellenére, hogy az állapotos nők mindössze 0,5-2 %-a érintett, minden terhes nőt veszélyeztet a betegség. A következő tényezők növelik a betegség kialakulásának kockázatát:
túlsúly,
fiatal az anya,
első baba,
ikerterhesség.
Kérdések – meglepő válaszokkal
Felmerül azonban a kérdés, hogy a HCG magas szintje miért okoz hányingert? A válasz egyszerűnek tűnik: mert az agyban található hányinger központban a HCG hormonszintet érzékelni képes receptorok* találhatók. A makacs elme azonban nem áll itt meg a kérdezésben.
Miért vannak a hányingerközpontban HCG receptorok? Miért vannak pont ott? És miért hányingert keltő, s nem éppen hányinger csillapító hatású a HCG? Ha szervezetünk és agyunk évmilliókig formálódott, s ez idő alatt kiszelektálódtak az evolúciós szempontból hátrányos jelenségek és megoldások, miért maradt meg pont a terhességi hányás? Csak arra gondolhatunk, hogy az evolúciónak "célja" volt azzal, hogy kifejlesztette és megőrizte ezt a kellemetlen jelenséget. Vagy másként: ha nem származna valami előny a terhességi hányásból, akkor már régen kiszelektálódott volna, és nem érintené a nők kétharmadát. Mint az evolúció dörzsölt védőügyvédje, addig csűrünk és csavarunk, míg a végén ki kell jelentenünk: a terhességi hányás igenis jó dolog kell legyen; örüljön az, akinek van, és viselje el hiányát az, akinek nincs.
Statisztikai vizsgálatok többszörösen megerősítették, hogy akik terhességük korai szakaszában hányingerről/hányásról számolnak be, azoknál kevesebb szülési komplikáció várható és életképesebb utódot hoznak a világra. Ezzel szemben, akiknek a terhesség elején nincsenek émelygős/hányásos tüneteik, azok gyakrabban vetélnek el, gyakoribb körükben a koraszülés, és kisebb súllyal születik gyermekük. Már 1940-ben megjelent egy közlemény, amely arra a meglepő következtetésre jutott, hogy a vészes terhességi hányásban szenvedő nők közt hétszer kisebb volt a vetélés kockázata, mint az átlagos terhesek közt. Ez már csak azért is meglepő, mert a vészes terhességi hányást súlyos, veszélyeztető állapotnak tekintjük.
Kezelés
Ha a hányás folyamatossá válik, minél előbb forduljunk orvoshoz, ne várjuk meg az éjszakát vagy a másnapot, a súlyos esetek feltétlenül kórházi ellátást igényelnek. A betegség sokkal súlyosabbá válhat, ha nem kezelik. A kórházban a laborértékek ellenőrzésén túl részletes nőgyógyászati vizsgálat keretében tájékozódnak a magzat állapotáról is. Ez legtöbbször segít a kismamák megnyugtatásban, hiszen nagyon jó dolog még ilyen elesett állapotban is ultrahangon látni a magzatot és szívének dobogását.
A kórházban elsősorban a folyadék és elektrolit-háztartást rendezik, ez általában infúziós kezelés formájában történik, a hiányzó ionokat, energiát, vitaminokat és aminosavakat pótolják. Általában nagy mennyiségű (2-3 liter) infúzióra is szükség van naponta, a beteg állapotától függően. Miután a kismamák általában terhességük első harmadában vannak, ezen túl nem nagyon kapnak gyógyszert, hiszen a hatások mindmáig nem kellően ismertek, de a hányáscsillapító hatású B6 vitamin veszélytelen és segít is. Természetesen az igen súlyos esetek esetében a savkötők, hányáscsillapítók infúziós adása is megkísérelhető. A tünetek gyorsan enyhülnek, néhány napos panaszmentes állapotot követően, ha a beteg már tud enni-inni, és esetleg a testsúlynövekedés is megindul, a beteg hazabocsájtható.
Az orvos írhat fel gyógyszereket a hányinger enyhítésére. Néhány gyógyszer szedhető a terhesség folyamán is, azonban vannak olyan készítmények is, amelyek növelhetik a születési rendellenesség kockázatát. Szükséges megbeszélni az orvossal, hogy a gyógyszerek milyen mellékhatásokat okozhatnak. A leggyakrabban felírt gyógyszerek közé tartoznak az antihisztaminok (mint például Diclectin és Dramamine), akárcsak a Szerotonin-agonista Zofran és Aloxi.
Ha a hagyományos gyógykezelések nem segítenek, az alternatív kezelések – például akupunktúra, homeopátia és masszázs – enyhíthetik a betegség tüneteit.
Forrás: webbeteg.hu, lifenetwork.hu, Szendi Gábor
Hozzászólások