Az itt bemutatott hibák csupán pedagógiai ballépések, amiket bármikor korrigálhatsz. Mától reagálj helyesen!
1. A félbeszakítás szokása
Biztos észrevetted, hogy a "ne szakíts félbe" mondat nem működik.
A gyereknek is meg kell tanulnia, hogy kivárja a sorát, amikor megszólalhat és hogy vannak olyan helyzetek, amikor csöndben kell maradni. Erre még a telefonálás megkezdése előtt kell gondolnod. Mondhatod neki például ezt: "Most telefonálnom kell és egy picit nem tudok odafigyelni arra, amit mondasz. Akkor fejezem be a beszélgetést, ha a falióra mutatója a kettesre ér".
Fontos, hogy a gyerek megtanulja kordában tartani a vágyait, hiszen lehetetlen és teljesen szükségtelen megvenni mindent, amit árulnak. Az ő szemszögéből a vásárlás úgy tűnik, hogy mindenféle szándék nélkül a kosárba pakolsz bizonyos dolgokat a polcról. Nem érti, hogy te lista szerint haladsz. Vásárlás előtt ezért elő kell készítened a talajt.
Írjátok meg együtt a bevásárlólistát! Ha még nem tud olvasni, le is rajzolhatod neki a termékeket. Nézzétek át együtt az akciós katalógust, karikázzátok be benne a megvásárolni kívánt dolgokat és írjátok fel a listára. A boltban pedig egyszerűen add a kezébe a listát és hagyd, hogy elszórakozzon vele. Lefoglalja majd, hogy az ő kezében van az irányítás, hiszen ő nézi, mi az, ami még nem került a kosárba.
Minél előbb kezded őt az udvariasságra szoktatni, annál jobb. Azonban még így is előfordul, hogy míg egyes gyerekek gyorsan elsajátítják és sikerrel alkalmazzák az udvariassági formulákat, addig másoknél ez nehezebben megy. Tanítsd meg őt a szép szavak mágiájára úgy, hogy nem hallod meg, amit kér, csak akkor, ha szépen kéri. Mindenekelőtt pedig, mielőtt a gyerektől megköveteled ezeket a szavakat, te magad is használd a kérésnél, megköszönésénél.
Nyilván, egy gyerek még nehezen érti meg, hogy van olyan információ, amit kívülállókkal nem osztunk meg. Nincs még negatív tapasztalatuk azzal kapcsolatban, hogy mi van, ha "kiszivárog" egy titkuk. A szülők életét viszont nagyon megkeserítheti ez a "szabadszájúság".
Vezesd be a "családi titok" fogalmát, és használd akkor, amikor a gyerek épp próbál elkotyogni valami kellemetlent a nagyközönség előtt.
Amikor a szülők mesterséges korlátokat állítanak a mindennapi tevékenységek köré, a gyerekek félni kezdenek, ha nem lehetnek a szülők közelében. (Ez független a minden gyereknél megjelenő szeparációs félelemtől.) A gyerek fejében gátak jelennek meg: ha felmászik a csúszdára, összetöri magát; ha homokozik, koszos lesz a ruhája; stb. Ezért jobbnak látja nem átlépni a korlátokat saját biztonsága érdekében. Ha pedig nem a korlátozó szülővel, hanem egy másik felnőttel van, akkor is a berögződés dolgozik benne és nem "kockáztatja az életét" egy múló vidám pillanat miatt.
A szabály tehát az, hogy csak abban korlátozd a kicsit, ami ésszerű.
Ha a gyereked könnyen teremt kapcsolatot ismeretlen emberekkel, az azt jelenti, hogy stabil hátteret érez maga mögött, biztonságban érzi magát. Ám azt is jelezheti, hogy a gyerek nincs tisztában azzal: a felnőtteket más is érdekelheti rajta kívül. A gyerek akkor nő fel ebben a hitben, ha a szülők gyakorlatilag az idejük 100%-át neki szentelik, minden mást, még a fontos vagy személyes dolgokat is, háttérbe szorítva.
Ezért érzi úgy a gyerek, hogy minden felnőtt csak vele kéne, hogy foglalkozzon. Hidd el, megéri néha azt mondani a gyereknek: most nem érek rá!
Oszd meg, ha hasznosnak találtad! Köszönjük!
Hozzászólások