Cikkek > Szülés

2010. nov. 05. péntek, 10:28

Kórházi szülés

Terhes kismamaként az első trimeszterben fáradtan rogysz le minden potenciális ülőhelyre, majd a másodikban valami hirtelen energia-löket hatására sürögsz-forogsz, rendezkedsz. Boldogan várjátok a kicsit és az orvosi vizsgálatok és a babának olvasott esti mesék mellett valószínűleg nem jut eszedbe túl gyakran, mi is vár rád, ha letelik a következő három hónap.

A harmadik trimeszter már a végjáték. A pici olyan nagyra nőtt, hogy immáron nehezen forgolódik a pocakodba, szó szerint benőtte azt. Lassan itt az ideje, hogy világot lásson, ezért mérhetetlen kíváncsiságodat, hogy milyen lesz a karodban tartani, megfogni kicsi ujjait egyetlen dolog árnyékolhatja be. Talán nincs is terhes nő, aki egy kicsit ne szeppenne meg, ha szóba kerül a szülés, de ha tudod, minek nézel elébe, hogyan fog lezajlani, sokkal nyugodtabban fogsz szembenézni az utolsó napokkal.

Az általános, kórházban történő szülésnek három általánosan elkülöníthető szakasza van:

  1. tágulási szakasz
  2. kitolási szakasz
  3. méhlepényi szakasz

1. Tágulási szakasz, avagy a vajúdás

Ez az epizód általában legalább két helyszínen játszódik, kivéve abban az esetben, ha éppen az orvossal történő konzultáció alatt jut eszébe a pocaklakónak, hogy megunta a bezártságot.

A tágulási szakasz kétféleképpen kezdődhet: elfolyik a magzatvíz, vagy érezhetően rendszeres fájások jelentkeznek. Ami a magzatvizet illeti, ez egyértelmű jele a terhesség megindulásának, a fájások azonban becsapósak lehetnek. Mikor már minden nap úgy kelsz fel, vajon eljött-e az idő, könnyen értelmezheted félre tested jeleit.

Előfordulhat, hogy a fájás alhasi feszülést okoz, de az összehúzódás mozgással, helyváltoztatással (például sétáláskor, vagy ha egyszerűen felkelsz az ágyból) megszűnik. Az ilyen álfájások időtartama eltérő és a következő kezdetét nem tudod megjósolni. Ami a legfontosabb leleplezője az ilyen görcsöknek, hogy az idő előrehaladtával nem válnak erősebbé és végig rendszertelen hosszúságúak maradnak.

Ezzel ellentétben a jelző fájások először rövid (5-20másodpercesek), gyengék és rendszertelenül 20-25percenként jönnek. Ezek helyét hamarosan 30-45 másodpercesek veszik át, melyek egyre erősödnek és gyakrabban (1-3percenként) érkeznek.

A fájások elkezdődésekor még nem kell fejvesztve a kórházba rohannotok. Érdemes előbb az orvosnak telefonálni, aki majd a helyzet ismeretében dönt arról, be kell-e már feküdnöd a szülőszobára, vagy esetleg otthon maradhatsz még egy kicsit a jól megszokott, nyugodt környezetben. Az első szülés alkalmával ugyanis a vajúdás általában 8-15 óra hosszat is eltarthat, a többedik babánál ez az idő rövidülhet ugyan, de még így is órákat vesz igénybe. Elég akkor elindulnotok, ha már az ötperces fájásoknál jártok.

A kezdetekkor a méhszáj nagyjából egy 3x3 cm átmérőjű hengerhez hasonlít. A fájások közötti szünetek fájdalommentesek, melyeknek során a méhszáj annyira elsimul és kitágul, hogy már nem látszódik a kicsi feje körül, „eltűnik”. Ebben az időszakban a fájások már nagyon erősek és többször érezheted úgy, hogy nyomnod kell. De egyet jól jegyezz meg: az orvosod már sok szülést levezényelt és tisztában van vele, hogyan zajlik, ahogyan azzal is, hogy mi a jó a babának, mikor fogja a legkisebb megrázkódtatás érni. Annál egy pillanattal sem fog előbb szólni, mint ahogy arra mindketten készen vagytok, ezért mindig figyelj oda az utasításaira, így megkönnyíted a dolgotokat. A kórházban az orvos kitapintja a méhszájad méretét, illetve végezhet amnioszkópiás vizsgálatot is, amivel megállapítja a magzatvíz színét. A zöldesre színeződött folyadék ugyanis kóros elváltozást jelenthet, ilyenkor korábban kell megindítani a szülést. Hogyha még nem folyt el a magzatvíz, burkot repeszt. Mindeközben a baba szívhangját is vizsgálják ultrahanggal.

2. Kitolási szakasz

Ez a szakasz akkor kezdődik el, mikor a méhszáj már 4-10cm-re (4 ujjnyira) tágult és eltűnik a kicsi feje körül, azaz teljesen ki vagy tágulva. Az ekkor tapasztalható fájások 1-1,5 percesek, de ezek elég rendszeresek és már sokkal ritkábbak, mint a tágulási szakaszban voltak.

Amikor az orvostól megkapod az utasítást, szemed-szád összeszorítva elkezdhetsz teljes erődből nyomni. A kitolási szakasz nagyjából fél óráig tart, de természetesen ez is egyénfüggő. Kinél hosszabb, kinél rövidebb időt vesz igénybe, míg a kicsi kimanőverez az immáron szabad szülőcsatornán. Ha a hüvely nem tud olyan nagyra tágulni, hogy a pici kiférjen rajta az orvos alkalmazhat gátmetszést. Ez az óvintézkedés arra szolgál, hogy elkerülje az esetleges szövet-szakadással járó, nehezen gyógyuló sebet, valamint a kitolási szakasz időtartamát is lerövidítheti. A beavatkozásra nem minden szülés esetén van szükség, az orvos józan ítélőképességére van bízva, hogy megejti-e, vagy sem.

A csöppségnek először a feje fog kibújni, azután az egyik és a másik válla. Amikor ezen túl vagytok, a lábai már csak kicsusszannak a kis teste után. Ha követed az orvos utasításait, hogy mikor nyomj és mikor cseréld ki a levegőt, hamarosan meghallhatod ahogyan felsír a csöppség, akivel az utóbbi kilenc hónapon keresztül éjjel-nappal együtt voltál.

3. Lepényi szakasz

A szülés utolsó szakaszában már nem kismama-státuszban fekszel a szülőszobában. Ekkor már anya vagy! Miután megszámoltad kéz- és lábujjait, jól a szívedbe vésted kis arcocskáját, babádat valószínűleg elvitték mosdatni, mérni és felöltöztetni, de neked hátra van még egy feladatod.

méhlepény, ami a kicsit táplálta egy-testben-élésetek idején, még mindig a méhedben csücsül. Ez a csöppség megszületése után 5-25 perccel leválik és eltávozik, amiben általában az orvos és a szülésznő is segédkezik. Megvizsgálják, hogy ép-e és minden kis darabja kint van-e, hiszen ha bent maradna, a sorvadó szövet fertőzések forrása lehetne.

Előfordulhat, hogy még egy óra múlva sem válik le a méhlepény, ilyen esetben az orvos mesterséges a leválasztáshoz folyamodik.

Miután a lepény is kint van, orvosod elkezdi összevarrni a szülés során átmetszett gátat. A beavatkozásra nem minden nőnél kerül sor, csak olyan esetben, hogyha nélküle a pici nem tudna anélkül a világra jönni, hogy átszakítaná a gátat. Habár sokan számolnak be arról, hogy a boldogságtól és a kimerültségtől ezeket a műveleteket már nem érzik, tény, hogy a metszés és a varrás is fájdalommal jár. A varrott seb azonban sokkal gyorsabban és szebben gyógyul, mint egy esetleges szakadás. A varrás után általában behozzák a kisbabád, hogy egy pár percet együtt tölthessetek, majd elviszik a csecsemő osztályra.

Két órás megfigyelés

A szülés után még két órán át az ággyá visszaalakított szülőágyon fekszel. Jól betakargatnak és gyakran meglátogat valaki, hogy ellenőrizze, minden rendben van-e. Ekkor már csak annyi a dolgod, hogy pihenj és elkezd feldolgozni az élményt: Anya vagy, aki nemsokára a karjában tarthatja legféltettebb kincsét...

Hasonló cikkek

 

Hozzászólások

 
Gyermekétkeztetési Alapítvány